Tippek, hogyan teljesítsük szakmai álmainkat

A dolgozók 42 százaléka szeretné követni gyermekkori álmait - derül ki a Monsters kutatásából, karrieramelyet az Onrec állásportál idéz. A felmérésből - amely során ezer 30 évnél idősebb munkavállalót kérdeztek meg - kiderül: a legtöbben (9 százalék)orvosok, sebészek vagy állatorvosok szerettek volna lenni, de sokan (6 százalék) helyezkedtek volna el a sport és a színjátszás területén és nagyjából ugyanennyien mentek volna ápolónak. A valóságban viszont ettől élesen eltérnek azok a tevékenységek, amellyel foglalkoznak: az informatikában 10 százalék dolgozik, az oktatás területén szintén 10 százalék, adminisztrációs munkát pedig 9,5 százalék végez, hogy csak a leggyakoribb szakmákat említsük.

Szatmáriné dr. Balogh Mária munka- és pályatanácsadó szakpszichológus szerint a fiataloknak csak csekély aránya tudja pontosan, hogy milyen pályát szeretne, és ahhoz milyen lépéseket kellene tennie. Inkább jellemző egyrészt a média által gyakran mutatott szakmák (helyszínelő, nyomozó, riporter, színész, médiában riporter, műsorvezető) iránti vonzódás, másrészt a modellkövető pályaválasztás. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a családban már ismert szakmát választ, olyat, amelyikről
személyesen is kaphatott benyomásokat. Elég gyakori a kapcsolatokon múló választás, amivel az a gond, hogy nem megalapozott pályaválasztáshoz vezetnek, azaz nem önismeretre és pályaismeretre épülnek.

A gyerekkori álmok sokat változnak, mire eljutunk a pályaválasztás időszakába, másrészt nagyon fontos az is, hogy van-e a fiatal mögött olyan támogató háttér, aki vagy ami segíti őt álmai megvalósításában - hangsúlyozta Csoknyay László vezető tanácsadó, coach. Hozzátette: sokan nem az egyéni és munkaerő-piaci realitások mentén keresnek vagy választanak pályát, munkát. A végzős egyetemistákra jellemző, hogy gyakrabban keresik az ismert nevű cégeket, nagy multinacionális
vállalatokat, de a tapasztalat azt mutatja, hogy inkább a vállalatok választják őket. Általánosságban ott tudnak nagyobb esélyekkel elhelyezkedni, ahol a képzettség előnyt jelent, és a megszerzett nyelvtudásra szükség van.

Nem ritka, hogy valaki visszatekintsen a gyerekkori álmaira és elgondolkodjon, hogy mi lett volna, ha követi azokat - nyilatkozta az Onrec.com-nak Michael Gende, a Monster UK & Ireland szóvivője. Bár ez teljesen normális, fontos eldönteni, hogy egyszerű nosztalgiáról van-e szó vagy az illető valóban boldogtalan az aktuális munkakörében. Ha ez utóbbi, akkor lehet, hogy ideje elkezdeni gondolkodni, hogy számba vegyük a lehetőségeket és olyan karriert választani, amely jobban passzol
az érdeklődési körünkhöz, a képességeinkhez és ambícióinkhoz.

Amikor nagy változás áll be az életünkbe, mint például létszámleépítés, átszervezések, mindig érdemes elgondolkodni, hogy
Amiről hallani a diákok körében:
- próba szerencse alapon helyezkedik el,
- valakitől pozitív dolgokat hallott a cégről, jó imidzse van a cégnek, "trendi cég"
- barátok mentek az adott céghez és ajánlották
- egyáltalán szeretné, ha munkája lenne
- a szülei véleménye alapján döntött
- a családja javasolta vagy éppen befolyásolta a döntésében
- presztízst jelentő munkakörbe törekszik (vezető pozíciók, HR-es pozíciók, ahol sok pénzt kereshetnek, banki pozíciók, kereskedelmi állások és a többi)
jó helyen vagyunk, voltunk-e és mi hiányzik az életünkből - véli Szatmáriné dr. Balogh Mária. Ilyenkor a gyerekkori vágyakat is érdemes meghallani újra. Lehet, hogy nem is maga a vágyott szakma önmagában illik az egyénhez, de jelez egy fontos kielégítetlen szükségletet és érdeklődési irányt. A külső munkaerő-piaci változásokra persze nem mindig érdemes
várnunk, nagyjából öt évente legalább egyszer hasznos lehet feltenni magunknak a kérdést, hogy ezt akartuk-e csinálni, és vajon a munkánk hány százaléka ad örömöt a számunkra.

Csoknyay László szerint biztos anyagi háttér szükséges ahhoz, hogy mondjuk évtizedes munkaviszony után egy dédelgetett álmot megvalósíthassunk általában már egy család mellett. Jellemző, hogy ebben az esetben a jelenben vagy a közeljövőben nincs elég motiváció, nem lát új kihívásokat maga előtt a napi munkájában ez a személy, esetleg burn-outban (kiégésben) szenved. Nagyon egyszerű és ismert oka a váltásnak, ha valaki anyagi, szakmai vagy vezetői területen már hosszabb ideje (pár éve) rosszul érzi magát, elégedetlen. Ugyanakkor a váltás nem feltétlenül kifelé történik, a szervezeten belül is lehet szakmát, karriert változtatni.

A magyarországi pozíciók döntő hányadát jelenleg is ismeretségek útján töltik be. Így abból biztosan semmi baja nem származik senkinek, ha aktívan használja a kapcsolatait a karrierváltáshoz - véli Csoknyay László. Az ismerősi körben elterjesztett karrierváltási szándék segíthet abban, hogy olyan
álláslehetőségeket is elérjünk, amire nem írnak ki pályázatot. Azt viszont érdemes meggondolni, hogy a kapcsolati rendszerünkből kit avatunk be a váltási szándékunkba. Első körben csak néhány, inkább szakmabelit szabad beavatni, tesztelni kell a piacot, főleg a megbízható és diszkrét ismerősöket. Majd ha ez nem hoz kellő eredményt, lehet bővíteni a kört az előbbi megfontolások mentén haladva.

A kutatásból kiderült, hogy sokan elérhetőbb karrierre vágynak, nem feltétlenül a divatszakmákat találják vonzónak. Amikor megkérdezték, hogy most milyen más munkákat végeznének, a legtöbben a művészeteket és a szórakoztató ipart jelölték meg (14 százalék), amit a televíziózás, a film és a zene
(12 százalék) követett.

A felmérés során megkérdeztek 370 friss diplomást is és a jelek szerint közülük sokan eltávolodtak karrier álmaiktól, ugyanakkor a harmaduk (35 százalék) azt mondta, hogy szeretné azokat
megvalósítani. Arra a kérdésre, hogy változtak-e az idő során a karrier álmaik, 43 százalék azt mondta, hogy a céljaik reálisabbak lettek, ahogy idősebbekké váltak, míg 16 százaléknak fontosabb, hogy a munkájában örömet találjon, mint a pénz vagy a hírnév. Tízből egy közölte csak, hogy számára
a pénz a legfontosabb.

- Először is el kell dönteni, hogy milyen karrierbe szeretnénk belefogni. Át kell gondolni, mi az, amit most csinálunk, valóban nem szeretjük-e a jelenlegi munkánkat és mi az, amiről
úgy érezzük, hogy hiányzik. Gondoljuk át alaposan az erősségeinket, a gyengeségeinket és készítessünk egy személyiség értékelést, ha lehetséges. Lehet, hogy megtudunk valami meglepőt magunkról vagy egy karrier lehetőségről, amire korábban nem is gondoltunk.

- Legyünk reálisak a lehetőségeket illetően, amelyek nyitva állnak előttünk. Nappali tagozatos egyetemre menni vagy egyszerűen átképezni magát valakinek nem lehetséges, ha
egyedülálló anya vagy nagy törlesztő részleteket fizet. Fontoljuk meg, hogy van-e valami ideális állás számunkra abban az iparágban, amelyben dolgoztunk. Sokkal könnyebb állást változtatni ugyanabban a szektorban és lehet, hogy találunk egy számunkra izgalmasabb céget vagy el tudunk helyezkedni más poszton ugyanannál a cégnél.

- Egy másik fontos tényező számba venni a fejlődési lehetőségeket, amely egy bizonyos munkában vagy karrierben benne van. Lehet, hogy most olyan állást vállalunk, ami
megfelel az igényeinknek rövidtávon, de mi lesz öt év múlva, ha szeretnénk több pénzt keresni?

- Ismerjük meg a legújabb fejlesztéseket a választott iparágban, építsünk kapcsolatokat minél szélesebb körben és beszéljünk olyan emberekkel, akik szintén ugyanezt a munkát akarják csinálni.

- Nagyon fontos a személyre szabott önéletrajz. Tekintsük át azokat a készségeket, amelyeket szereztünk az évek során - a legtöbbjük hasznos lehet egy másik szektorban is. Hozzuk ki a legtöbbet a kapcsolatainkból. Ha nincs tapasztalatunk a választott szektorban, akkor kérjünk a barátainktól, a családunktól és a volt munkatársainktól tanácsokat.

- A szociális kapcsolatok építése az interneten szintén a kapcsolati hálónk alapja lehet.

- Végül pedig: ne adjuk fel! Nem lesz feltétlenül könnyű a karrierünkön változtatni, de érdemes kitartani. Hacsak nem találják fel az időutazást, már nem lesz második esélyünk, így lépnünk kell ahhoz, hogy olyanná változtassuk az életünket, amilyenné tenni szeretnénk.

HR Portál